Molnár Bianka
Gyógypedagógia szakra jelentkeztem és annak keretében a gyakorlaton (egyébként Grósz Zsuzsa néninél még Bicskén) döbbentem rá, hogy tanítani szeretnék. Az ő személyisége, munkája segített a döntésemben, így úgy gondolom ő, valamint Kriszta néni a példaképem. A gyerekekhez való hozzáállásuk, végtelen türelmük és szeretetük, szakmai tudásuk bárki számára példa lehet, úgy gondolom.
A tanításban az a legjobb, hogy napról napra lehet látni a munkánk gyümölcsét, valamint a végtelen szeretetet és hálát, amit a gyerekek adnak nap, mint nap.
Az Endreszben nagyon befogadó, nyitott, kedves légkör van. Tanítótársaim rendkívül segítőkészek, tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk és szakmai tudásukra egyaránt.
Még általános iskolás voltam, amikor eldöntöttem, hogy tanár leszek, mert nagyon szerettem gyerekekkel foglalkozni, és különleges lehetőségnek éreztem, hogy én taníthatom meg majd őket olvasni és írni. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan különleges tudomány, amit csak az elhivatottak tudnak jól csinálni, és én annak éreztem magam már 14 évesen.
Dávid király a példaképem a Bibliából, mert bár komoly és felelősségteljes tisztsége volt, tudott lélekben gyerek maradni, őszintén örülni, és nem foglalkozott azzal, hogy a merev gondolkozású felnőttek emiatt kigúnyolják.
A leginkább akkor tölti el melegség a szívemet, amikor azt látom, hogy a rám bízott gyerekek jól érzik magukat a bőrükben, önfeledten és konfliktusmentesen töltik együtt az időt akár tanórán, akár szabadidőben. Emellett nagyon jó érzés pozitív visszajelzéseket kapni, és érezni, hogy a gyerekek viszontszeretnek.
Korábban Budapesten tanítottam a Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában 6 évig, majd a következő 13 évet a saját fiaim nevelésével töltöttem.
Az Endresz György Általános Iskola nagyon családias az előző munkahelyemhez képest, hiszen az az iskola körülbelül háromszor ekkora. A kollégák között jó a hangulat, a gyerekek különlegesek, sokfélék és lelkesek, ami hatalmas kincs szerintem. Örülök, hogy itt lehetek, és köszönöm a befogadást.
Ozsváthné Nagy Zsófia
Godzsa Anikó
Emlékeim szerint már hatéves korom körül tanár szerettem volna lenni. Az olvasás szeretete és a felső tagozatos tanárnőm a magyar szak felé terelt.
Középiskolát (Veszprém, Padányi Biró Márton Római Katolikus Gimnázium) és egyetemet (Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) is megérzés, lélek szerint választottam: mindkét esetben a nyílt napon, az épületbe lépve határoztam el, hogy abban az intézményben szeretnék továbbtanulni. A hittanár szak mellett az egyetemi jelentkezéskor döntöttem, mert a Pázmányon kötelező kétszakosság volt. Közvetve végül a második szakom is hangsúlyos szerepet kapott a pályám során, mivel ennek köszönhetően kerültem kapcsolatba a könyvszerkesztéssel és -írással, illetve a nyelvi lektorálással.
2007-ben a bicskei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola tanára lettem. A tanítás éveit három gyermekem születése (2009, 2017, 2019) szakította meg. 2022 nyarán egy álláshirdetés láttán döntöttem úgy, hogy visszatérek a tanításhoz, óvodás korú kisfiam és kislányom miatt csak óraadóként. Így kezdtem meg a tanévet a felcsúti Endresz György Általános Iskolában.
Mindezek mellett kedves elfoglaltságom a madarászat és a fotózás.